A lelki egyensúly nem azt jelenti, hogy többé semmi nem billent ki
Hanem azt, hogy egyre gyorsabban találsz vissza önmagadhoz.
A lelki egyensúly sokak számára azt jelenti, hogy többé nem szoronganak, nem bizonytalanodnak el, és nem billennek ki a nyugalmukból. A valóság azonban egészen más.
Kibillensz a lelki egyensúlyodból, amikor egy régi félelem újra felbukkan, egy konfliktus váratlanul erős érzelmeket vált ki belőled? Ilyenkor könnyű azt hinni, hogy kudarcot vallottál. Hogy a sok önismereti munka, a könyvek, a terápiás ülések, a felismerések és a változtatási kísérletek hiábavalók voltak.
Pedig a lelki egyensúly felé vezető út ritkán egyenes. Éppen ellenkezőleg.
Sokkal inkább hasonlít egy hegyi ösvényhez. Néha úgy érezzük, már a csúcshoz közeledünk, aztán egy kanyar után ismét egy meredek emelkedő vár ránk. Ettől azonban még nem kerültünk vissza a kiindulópontra. Csak egy újabb szintről látunk rá ugyanarra a tájra.
Ebben a cikkben arról olvashatsz, miért félrevezető a tökéletes lelki egyensúly mítosza, miért fontos végigjárni a fejlődés lépcsőfokait, és mit jelent valójában a lelki egyensúly, belső nyugalom.
Mi nem a valódi belső egyensúly?
Sokszor tapasztalom, hogy a belső egyensúlyról egy olyan kép él, mintha az egy egyszer megszerzett valami lenne, ami aztán örökre meghatározza a lelki állapotot. Egy olyan pont, ahonnan már minden könnyebb.
Talán te is azt várod ettől a vágyott állapottól, hogy:
- többé semmi ne triggereljen,
- ne szorongj,
- ne érezz haragot vagy csalódottságot, csak a békét és boldogságot,
- ne legyenek konfliktusaid,
- mindig tudatosan reagálj,
- mindig magabiztos és kiegyensúlyozott legyél.
Ez a kép azonban nemcsak irreális és elérhetetlen, hanem gyakran újabb szenvedést is okoz.
Mert észrevétlenül létrehoz egy újabb elvárást:
„Ha már ennyit fejlődtem, nem lenne szabad így éreznem.”
És ettől a kibillenés önmagában már nemcsak nehéz élmény lesz, hanem bizonyíték is. Bizonyíték arra, hogy még mindig nem vagy elég tudatos, nem vagy elég erős, nem vagy ott, ahol szerinted tartanod kellene.
Sokszor nem maga a szorongás okozza a legnagyobb szenvedést, hanem az, ahogyan utána bánunk magunkkal.
Valójában nem azért érintenek meg bizonyos helyzetek, mert rosszul csinálsz valamit. Hanem mert ember vagy.
Az idegrendszerünk folyamatosan reagál a környezetünkre: a veszteség fájni fog, a csalódás nyomot hagy. Egy fontos kapcsolat konfliktusai megérintenek. És néha olyan régi sebeket is felszakítanak, amelyekről azt hitted, már begyógyultak.
A cél nem az, hogy ezeket megszüntessük. Mert ha így tennénk, érzéketlenné válnánk.
A cél az, hogy másképp kapcsolódjunk a nehéz érzésekhez.
Mi a lelki egyensúly valójában?
A valódi lelki egyensúly nem egy állandó nyugalmi állapot.
Sokkal inkább annak a képessége, hogy amikor az élet kibillent, ne veszítsd el önmagadat vele együtt.
A pszichológia ezt rezilienciának, lelki rugalmasságnak nevezi.
Ez azt jelenti, hogy:
- észreveszed, amikor a tested stresszállapotba kerül,
- felismered a saját triggerpontjaidat,
- képes vagy megélni az érzelmeidet anélkül, hogy elárasztanának,
- megtanulod megnyugtatni önmagad,
- segítséget kérsz, amikor szükséged van rá,
- konfliktus után képes vagy helyreállítani a kapcsolatot,
- és újra meg újra visszatalálsz önmagadhoz.
Tehát ez nem azt jelenti, hogy többé nem billensz ki az egyensúlyodból, hanem azt, hogy felismered, ha kibillentél és tudod, hogyan találj vissza.
Lehet, hogy ugyanúgy elszomorodsz. Ugyanúgy dühös leszel. Ugyanúgy megérint egy visszautasítás vagy egy konfliktus.
A különbség nem az érzésekben van.
A különbség abban van, hogy mennyi időre veszítenek el.
Egykor talán hetekre vagy hónapokra beleragadtál egy helyzetbe. Ma lehet, hogy egy nap alatt visszatalálsz önmagadhoz.
Ez nem visszaesés. Ez fejlődés.
Miért fontos végigmenni a lépcsőfokokon?
Sokan szeretnének egyetlen nagy ugrással megérkezni a belső békéhez.
Ez azonban csak kisebb-nagyobb lépések megtételével érhető el.
Először talán csak utólag veszed észre, hogy kibillentél.
Később már a folyamat közben felismered.
Aztán egyre hamarabb észleled a tested jelzéseit.
Végül megtanulod időben támogatni, megnyugtatni magad.
Minden lépcsőfoknak jelentősége van.
Nem lehet kihagyni a düh felismerését és rögtön az elfogadásnál kezdeni. A fájdalom megélése nélkül nem tudsz valódi gyógyulást elérni. Azt a belső biztonságot, amely sokszor évek alatt sérült meg, nem lehet egyik napról a másikra felépíteni.
Minden alkalommal, amikor tudatosítod az érzéseidet, amikor megállsz egy automatikus reakció előtt, amikor együttérzőbben fordulsz önmagad felé, valójában egy új idegrendszeri tapasztalatot építesz.
Ezekből az apró pillanatokból születik a tartós változás.
Nem a hamis tökéletes lelki egyensúly a cél
A fejlődés során megérted, hogy lesznek nehéz napjaid. Mert ez az élet természetes része.
De már egyre kevésbé félsz attól, ami benned történik.
Már nem az érzelmeid ellen harcolsz, hanem megtanulsz kapcsolatba lépni velük. Megtalálod az utat a saját belső biztonságod felé. És onnan már az egyensúlyodba könnyebben találsz vissza.
Talán ez az egyik legfontosabb felismerés az önismereti úton:
Nem akkor gyógyulsz, amikor már semmi nem fáj.
Hanem akkor, amikor megtanulsz szeretettel jelen lenni önmagad mellett akkor is, amikor fáj.
A fájdalom többé nem győz meg arról, hogy baj van veled.
Egy nehéz nap már nem bizonyíték arra, hogy kudarcot vallottál.
Akár egy visszaesésnek tűnő pillanatban is tudod: ez is része az útnak.
Valódi lelki egyensúly építhető. Készen állsz?
Nem kell egyszerre az egész utat bejárnod. Elég a következő lépést megtenned.
Ha szeretnéd mélyebben megérteni a működésedet, felismerni a visszatérő mintáidat, és biztonságosabb kapcsolatot kialakítani önmagaddal a lelki egyensúlyodért, szeretettel várlak egyéni önismereti konzultációra.