Hónapok óta jól vagy. Jársz önismeretre, olvasol, figyelsz magadra. Kezdesz hinni benne, hogy megvan: a belső nyugalom.
Aztán egy szerda délután az anyád odaszól valamit telefonban. Egy apróságot. És te három napig nem tudsz kijönni belőle.
Este a fürdőszobában állsz, és ez a mondat jár a fejedben:
„Ha már ennyit fejlődtem, nem lenne szabad így éreznem.”
Ismerős?
A lelki egyensúly nem azt jelenti, hogy többé semmi nem billent ki. Hanem azt, hogy egyre gyorsabban találsz vissza önmagadhoz.
A tökéletes egyensúly mítosza
Sokszor tapasztalom, hogy a belső egyensúlyról egy olyan kép él bennünk, mintha egyszer megszerezhető lenne, és utána örökre a miénk maradna.
Talán te is ezt várod tőle:
- többé semmi nem triggerel,
- nem szorongsz,
- nem érzel haragot vagy csalódottságot,
- mindig tudatosan reagálsz,
- mindig magabiztos vagy.
Ez a kép nemcsak elérhetetlen. Új szenvedést is okoz.
Mert észrevétlenül létrehoz egy újabb elvárást. És attól kezdve minden kibillenés nemcsak nehéz élmény lesz, hanem bizonyíték is: hogy még mindig nem vagy elég tudatos, elég erős, elég fejlett.
Sokszor nem a szorongás okozza a legnagyobb fájdalmat. Hanem az, ahogyan utána bánunk magunkkal.
Pedig nem azért érint meg egy helyzet, mert rosszul csinálsz valamit. Hanem mert ember vagy. A veszteség fájni fog. A csalódás nyomot hagy. És néha egy régi seb is felszakad, amiről azt hitted, már begyógyult.
A cél nem az, hogy ezeket megszüntessük – abból érzéketlenség lenne. A cél az, hogy másképp kapcsolódjunk hozzájuk.
Mi a lelki egyensúly valójában?
A valódi lelki egyensúly nem egy állandó nyugalmi állapot. Hanem annak a képessége, hogy amikor az élet kibillent, nem veszted el a kapcsolatot önmagaddal – és vissza tudsz találni.
A pszichológia ezt rezilienciának, lelki rugalmasságnak nevezi.
„Te vagy az ég. Minden más csak időjárás.” – Pema Chödrön
Lehet, hogy ugyanúgy elszomorodsz. Ugyanúgy dühös leszel. Ugyanúgy megráz egy visszautasítás.
A különbség nem az érzésekben van. Hanem abban, mennyi időre veszted el az egyensúlyod.
Egykor talán hetekre beleragadtál egy helyzetbe. Ma lehet, hogy egy nap alatt visszatalálsz.
Ez nem visszaesés. Ez fejlődés.
A visszatérés lépcsőfokai
Sokan szeretnének egyetlen nagy ugrással megérkezni a belső békéhez. A valóságban ez kisebb lépésekből épül fel:
- Először csak utólag veszed észre, hogy kibillentél.
- Később már közben felismered.
- Aztán egyre hamarabb észleled a tested jelzéseit.
- Végül megtanulod időben támogatni és megnyugtatni magad.
Minden lépcsőfok számít. És egyik sem hagyható ki.
Gyakran látom, hogy a düh megélését sokan átugranák, és rögtön az elfogadásnál kezdenék. De a fájdalom megélése nélkül nincs valódi gyógyulás. Azt a belső biztonságot, ami évek alatt sérült meg, nem lehet egyik napról a másikra felépíteni.
Minden alkalommal, amikor tudatosítod az érzéseidet, amikor megállsz egy automatikus reakció előtt, amikor együttérzőbben fordulsz magad felé – egy új idegrendszeri tapasztalatot építesz.
Miért fontos ez neked is?
Mert ha a tökéletes nyugalmat tartod mércének, sosem fogsz elégedett lenni magaddal. Minden nehéz nap kudarcnak fog tűnni.
Amikor viszont a visszatalálást kezded figyelni, észreveszed, mennyit fejlődtél már. És ez erőt ad a következő lépéshez.
Nem akkor gyógyulsz, amikor már semmi nem fáj. Hanem akkor, amikor megtanulsz szeretettel jelen lenni magad mellett akkor is, amikor fáj.
Gondolj vissza egy helyzetre, ami egy éve még napokra kibillentett volna. Ma mennyi idő alatt találnál vissza?
Ha észrevettél különbséget, állj meg egy pillanatra, és ismerd el magadnak. Ez a fejlődésed.
👉 Szeretnéd mélyebben megérteni a működésed, és biztonságosabb kapcsolatot építeni önmagaddal? Időpontot kérek egyéni önismereti konzultációra
Olvasd el ezt is: Miért robbansz fel vagy fagysz le stresszhelyzetben?
Ui.: Ha szeretnéd elsőként olvasni az új írásaimat, iratkozz fel a hírlevelemre a lap alján. Rövidebb gondolatokért pedig kövesd a Facebook-oldalamat.