Reggel hét óra. Állsz a tükör előtt, ahogy a könyvben olvastad, és kimondod:
„Elég jó vagyok. Értékes vagyok.”
A szavak elhangzanak. Belül pedig egy halk hang átkiabál rajtuk:
„De hát ezt te sem hiszed el.”
Délelőtt egy megbeszélésen lenne egy jó ötleted. Nem mondod ki. Délután valaki megdicsér, és te rögtön kisebbíted: „Á, semmiség.”
Ismerős?
Az önbizalomnövelő technikáknak van helye az önismereti úton. De sokszor mégsem hoznak mély, tartós változást. Hogy miért? A válasz nem a fejedben van, hanem mélyebben.
Hidd el, én is próbáltam. Nem sikerült.
A belső gyermek nem logikával gondolkodik, hanem érzelmekkel
Mindannyiunkban él egy belső gyermek. Az a részünk, aki kicsiként szeretetre, elfogadásra, biztonságra vágyott.
Gyerekként még nem tudunk úgy gondolkodni, mint egy felnőtt. A gyerek nem érvel – érez. És amit akkor érzett, azt mélyen elraktározta: elhagyatottságot, szégyent, félelmet, bizonytalanságot.
Ezért van az, hogy a felnőtt éned hiába mondja:
„Elég jó vagyok.” „Sikeres vagyok.”
A belső gyermek közben ezt suttogja:
„Nem vagyok fontos.” „Ha megmutatom magam, elutasítanak.” „Jobb, ha észrevétlen maradok.”
És az érzés mindig hangosabb, mint a gondolat.
Miért nem elég a pozitív gondolkodás?
Az önbizalomhiány gyökere általában nem egy hibás gondolat. Hanem korai, fájdalmas érzelmi tapasztalatok, amelyek eltorzították a magadról alkotott képet.
Ezt a képet nem lehet pusztán gondolatokkal kijavítani. Nem elég megfogadni, hogy mostantól elég jó vagy.
Az érzéseken keresztül lehet megváltoztatni.
„Nem attól válunk megvilágosodottá, hogy fényalakokat képzelünk el, hanem attól, hogy tudatossá tesszük a sötétséget.” – C. G. Jung
A mantrák a fényalakok. A valódi munka ott kezdődik, ahol ránézünk arra, ami fáj.
A belső gyermek kapcsolatban gyógyul
A belső gyermek sérülései kapcsolatban keletkeztek, és kapcsolatban is tudnak gyógyulni. Egy olyan kapcsolatban, ahol végre megélheti, amire valaha vágyott: figyelmet, elfogadást, együttérzést, megtartó jelenlétet.
Ahogy ez a részed meghallgatást kap, és érzelmi szinten is átéli, hogy már nincs egyedül, úgy kezd el lassan, maguktól nőni az önbecsülésed.
A valódi önbizalom nem technika, hanem következmény
A valódi önbizalomra nincsenek sablonos eszközök. Ez a gyógyulás természetes következménye.
Nem úgy érkezik, hogy egy reggel új emberként ébredsz. Hanem úgy, hogy egyszer csak észreveszed:
- kimondtad az ötletedet a megbeszélésen,
- egy dicséretre egyszerűen azt mondtad: „köszönöm”,
- nemet mondtál, és utána nem gyötört a bűntudat.
Ezek az apró pillanatok mutatják, hogy belül valami már megváltozott.
Miért fontos ez neked is?
Mert ha eddig minden technikát kipróbáltál, és egyik sem működött, könnyű arra jutni, hogy veled van a baj.
Pedig veled ez nem így van. Csak nem ott kerested a megoldást, ahol a seb van. A fejed már rég tudja, hogy értékes vagy. Most az a részed várja, hogy ezt át is élje, aki valaha nem kapta meg.
Mi az a mondat, amit a belső gyermeked a leggyakrabban suttog? És ha most odalépnél mellé, felnőttként, mit mondanál neki?
👉 Ha érzed, hogy itt az ideje mélyebben kapcsolódni önmagadhoz, szeretettel kísérlek. Jelentkezem önismereti mentorálásra
Nem csodatechnikákat adok, hanem kapcsolatot – egy biztonságos teret, ahol nem kell elrejtened azt a részed, aki még fél.
Olvasd el ezt is: Szülői minták: másolod vagy elkerülöd?
Ui.: Ha szeretnéd elsőként olvasni az új írásaimat, iratkozz fel a hírlevelemre a lap alján. Rövidebb gondolatokért pedig kövesd a Facebook-oldalamat.