Dia egyike azoknak, akik mozaikcsaládban találtak rá a szerelemre. Évek óta együtt élnek Jánossal, van közös otthonuk, közösen tervezik a jövőt. Mindenük megvan a boldogsághoz… és mégis, Dia folyamatosan feszültséget érez magában.
Ennek a forrása nem János, hanem a múlt. Dia számára János első házassága, és az abból született kislány, Zsuzsi, sokszor egy fájó emlékeztetés János előző életszakaszára.
Dia próbált „jó mostohaanya” lenni, igyekezett alkalmazkodni ahhoz a tényhez, hogy Jánossal együtt még két ember kapcsolódott az életéhez. De belül féltékenység, kirekesztettség és tehetetlen harag mardosta. Főleg akkor, amikor ünnepeken, nyaralásokon vagy hétköznapi döntésekben János figyelme elsősorban Zsuzsi körül forgott. Zsuzsi zárkózott volt vele szemben, Éva, az első feleség pedig levegőnek nézte.
És bár Dia mindent megtett azért, hogy harmóniában éljenek, a feszültség napról napra nőtt benne. Egy ponton már úgy érezte, kívülálló a saját kapcsolatában.
Egy barátja javaslatára eljött integrál családállításra, remélve, hogy választ kap: hogyan tudna Zsuzsival egy békés kapcsolatot kialakítani és elfogadni az előző házasságot.
Te is mozaikcsaládban élsz?
Ebben a blogposztban megmutatom neked, miért fontos megérteni a rendszer működését és hogyan segít a családállítás mozaikcsaládoknak az egyensúly megtalálásában.
A mozaikcsalád dinamikája
A mozaikcsalád sokkal több, mint két ember új kapcsolata.
Ha te is érintett vagy, talán egyetértesz velem abban, hogy egyik legnagyobb kihívása, hogy a kapcsolat nem egy üres lapra épül, hanem egy már meglévő történetbe lépsz be. Ha nem találod meg a saját helyed benne, könnyen lehet, hogy téged is belső feszültség fog szorítani, mint Diát.
A mozaikcsalád egy olyan összetett és érzékeny rendszer, amelyben az előző házastárs, a jelenlegi partner, a gyerekek, a féltestvérek, a nagyszülők – mind-mind hatással vannak a jelenre.
Bár látszólag két külön családról van szó, valójában mindannyian egy közös rendszer részei, ahol akarva-akaratlan kialakulnak dinamikák.
Ezért érezheti magát a jelenlegi társ gyakran kívülállónak.
Ezért tűnhet úgy, hogy az előző kapcsolat még mindig beleszól a jelenbe.
És ezért tudnak annyi kimondatlan érzést – dühöt, féltékenységet, bűntudatot, sértettséget – magukban hordozni a tagok.
A buktató itt rejlik: ha a tagok rendszerben elfoglalt helyei nincsenek tisztázva és elismerve, a feszültség láthatatlanul mérgezi a kapcsolatot.
Miért ennyire fontos a helyek, szerepek tisztázása a mozaikcsaládban?
Mert ha a helyek és szerepek összekeverednek, azaz a tagok lélektanilag nem az őket megillető és jogos helyükön állnak, abból zavar születik.
- Ha az új társ „kívülállónak” érzi magát, az távolodást, fájdalmat teremt.
- Ha a volt házastárs, mint előző fontos kapcsolat, nincs elismerve, állandó láthatatlan verseny alakulhat ki.
- Ha az új társ átveszi a biológiai szülő (előző házastárs) szülői szerepét, az felborítja az egyensúlyt.
- Ha az elvált házastársak között még feldolgozatlan érzelmek vannak, az új társ nem tudja teljesen elfoglalni a társ szerepét.
- Ha a gyermekre vetítjük a kimondatlan haragot, a kapcsolat törékennyé válik.
- Kimondatlan rivalizálás indulhat a gyerekek és a pár új társa között.
De amikor mindenki a helyén áll, akkor a rendszer kikönnyül és egyensúlyba kerül.
Nem kell, hogy mindenki szeresse egymást. De az fontos, hogy tiszteljék egymás helyét ebben a családi rendszerben.
Az integrál családállítás pont ebben segít.
Láthatóvá teszi minden tag helyét a családban, a hozzájuk fűződő érzelmi szálakkal együtt. Nem arról van szó, hogy bárki „kevesebb” vagy „többet érdemel”, hanem hogy mindenki a megfelelő helyen legyen a rendszerben.
Hogyan működik az állítás?
Amikor Dia eljött integrál családállításra, először meglepte, mennyire másképp látja a rendszert a térben.
Ahogy kiválasztotta a család tagjait, és minden képviselő elfoglalta helyét a térben, kifejezhették, hogy mit érzékelnek. Dia kívülről ránézhetett a szereplőkre, és új nézőpontokból kapcsolódhatott a tagokhoz. Ő is ki tudta fejezni fájdalmát és tiszta szándékát. A kimondások, felismerések és oldások hatására lelkében elmozdulás történt, és a tér rögtön reagált a belső változásra:
a feszültség oldódott és mindenki megtalálta a saját helyét, ahonnan tisztelettel és elfogadással tudott tekinteni a többiekre.
Dia addig úgy érezte, kívülről próbál beilleszkedni, de most először látta meg: az ő helye biztosan van belül, János mellett.
👉 A titok tehát az, hogy mindenki a saját helyén van.
Amikor Dia az érzelmi átélés révén elismerte Éva és Zsuzsi helyét, hirtelen megszűnt a belső küzdelem és a saját helyéről már szabadon tudott kapcsolódni – Jánoshoz és Zsuzsihoz is.
Miért fontos elismerni a „hely törvényét”?
Mert a mozaikcsaládokban sokszor ki nem mondott érzések, feszültségek irányítják a kapcsolatokat, amik az el nem ismert hely miatt éleződnek ki. A láthatóvá tett dinamika és a helyek tisztázása lehetőséget ad arra, hogy a családtagok:
- tisztábban kapcsolódjanak egymáshoz,
- felszabadultabban élhessék az érzelmeiket,
- és megengedhessék maguknak a békés együttélést.
Az integrál családállítás itt nem csupán megoldás, hanem új szemlélet a kapcsolatokról és a saját helyünkről.
Ha te is mozaikcsaládban élsz, talán ismerős ez az érzés: mintha mindig lenne valami kimondatlan feszültség a levegőben.
Én is mozaikcsaládban élek már 11 éve. Tudom jól, hogy milyen. Te sem vagy ezzel egyedül!
És emlékezz: a konfliktusok nem a szeretet hiányáról szólnak. Hanem a helyekről.
Ha mindenki a saját helyén áll, te is felszabadult lehetsz a kapcsolatodban – anélkül, hogy állandó belső küzdelmet vívnál.
👉 Gyere el a következő integrál családállításra, és fedezd fel te is, hogyan találhat mindenki biztonságos helyet a rendszeredben.