„Mondd el magadnak minden nap, hogy értékes vagy.”
„Írj listát az erősségeidről.”
„Állj a tükör elé és mondd magadnak: Szeretem magam.”
Ismerősek ezek a tanácsok? Az önbizalomnövelő technikák világában ezek az első számú eszközök. És bár valóban van helyük az önismereti úton, sokszor mégsem hoznak valódi, mély változást.
De vajon miért nem működnek? Miért van az, hogy ezek a gyakorlatok nem tudják átírni a mélyen gyökerező bizonytalanságot, önkritikát, vagy a „nem vagyok elég jó” érzést?
A válasz a tudattalanban rejtőzik. Pontosabban: a belső gyermekedben.
A belső gyermek nem logikusan gondolkodik – hanem érzelmileg
A benned (és mindannyiunkban) élő belső gyermek – a személyiségednek az a része, aki valaha kisgyermekként vágyott a szeretetre, elfogadásra, biztonságra – nem kognitív szinten sérült, hanem érzelmi szinten.
Gyermekkorban ugyanis még nem tudunk racionálisan gondolkodni, mint a felnőttek. Agyunknak az a része még nem alakult ki. A gyermek nem gondolkodott, hanem érzett. És amit akkor érzett – elhagyatottságot, szégyent, félelmet, bizonytalanságot – azt mélyen magában elraktározta. És ezt az erős érzelmi tartalmat kognitíven nem lehet felülírni.
Ezért van az, hogy a felnőtt éned hiába mondogatja magának a pozitív gondolatokat:
„Elég jó vagyok.”
„Sikeres és értékes vagyok.”
A belső gyermek valójában azt suttogja:
„Nem vagyok fontos.”
„Ha megmutatom magam, elutasítanak.”
„Jobb, ha észrevétlen maradok, akkor nem fáj annyira.”
A kognitív átírás nem elég
Az önbizalom gyökere tehát nem az „önbizalomhiány”, hanem a korai, fájdalmas érzelmi tapasztalatok, amelyek eltorzították a saját magadról alkotott képet.
És ezt a képet nem lehet pusztán gondolatokkal, technikákkal „kijavítani”.
Az érzéseken keresztül lehet csak megváltoztatni.
Ehhez viszont nem elég azt mantrázni, megfogadni, hogy odafigyelsz magadra és eldöntöd, hogy mostantól elég jó vagy.
Hidd el, próbáltam én is. Nem sikerült.
A belső gyermek, és az ő fájdalmai kapcsolatban tudnak gyógyulni. Olyan kapcsolaton keresztül, ahol végre megélheti azt, amire valaha vágyott: elfogadást, figyelmet, együttérzést, megtartó jelenlétet.
A valódi önbizalom nem technika, hanem következmény
A valódi önbizalom nem cél, nincsenek rá sablonos eszközök, hanem a gyógyulás természetes következménye.
Ahogy a belső gyermek meghallgatást kap, és érzelmi szinten is átélheti, hogy most már nincs egyedül, úgy kezd el lassan, organikusan növekedni az önbecsülés is.
És ehhez nem mindig elég egyedül elindulni.
Sokszor kell egy másik ember – egy segítő kapcsolat – amelyben végre valódi kapcsolódás történik.
💡 Ha úgy érzed, elakadtál az önbizalom fejlesztésében…
…és már mindent kipróbáltál, de valami még mindig visszatart…
Lehet, hogy itt az ideje egy mélyebb szinten kapcsolódni önmagaddal – és egy olyan biztonságos térben, ahol nem kell elrejtened azt a részedet, aki még mindig fél.
Egyéni tanácsadásaimon ebben kísérlek:
nem csodatechnikákat adok, hanem kapcsolatot – amiben végre te is újra kapcsolódhatsz magadhoz és ahol felfedezed saját értékeidet.
📩 Ha szeretnél elindulni ezen az úton, szeretettel várlak: