Amikor elveszítünk valakit, akit szerettünk, a világ egyik pillanatról a másikra kifordul önmagából. Minden ismeretlennek, értelmetlennek, idegennek tűnik. Mintha a talaj kicsúszott volna a lábunk alól, és nem tudnánk, merre induljunk tovább. A gyász folyamata éppen erről szól: egy hosszú, hullámzó útról, amelyen fájdalom, küzdelem, majd lassan remény és újrakezdés is megjelenik.
A gyász kettősfolyamat modellje új megközelítést kínál a veszteség feldolgozásához. Ez a szemlélet arra mutat rá, hogy az elengedés során nem lineárisan haladunk előre, hanem váltakozunk a veszteséggel való szembenézés és az élethez való alkalmazkodás között.
Ebben az írásban bemutatom, hogyan segíthet ez a modell megérteni saját érzelmi hullámzásunkat és könnyebbé tenni a gyógyulás útját.
A gyász szakaszai
Természetes, ha érzelmeink össze-vissza cikáznak: egyik nap még tagadunk, másnap dühösek vagyunk, később mély szomorúságba zuhanunk, majd néha egy-egy pillanatra megsejlik a remény fénye. Elisabeth Kübler-Ross 5 szakasza – tagadás, harag, alkudozás, depresszió és belenyugvás – jól leírja ezt az érzelmi hullámzást. De a gyász sosem ennyire egyenes vonalú. Nem előre meghatározott lépések sorozata, hanem egy élő, változó folyamat, ahol a múlt és a jövő, a fájdalom és a helyreállás folyamatosan váltakozik.
A kettősfolyamat modell ezt a természetes érzelmi váltakozást írja le, és számomra ez az egyik legéletszerűbb megközelítés az érzelmi feldolgozás során.
Mi a gyász kettősfolyamata?
A Stroebe és Schut által megalkotott kettősfolyamat modell szerint a gyászfeldolgozás nemcsak a veszteségre adott érzelmi reakciókból áll, hanem abból is, ahogy a gyászoló újra felépíti az életét.
A gyásszal való lelki munka két nagy irányban zajlik egyszerre:
- Veszteségorientáció: amikor a fájdalmas érzelmek, a hiány, az emlékek, a veszteség miatti szomorúság kerül előtérbe.
- Helyreállításorientáció: itt a gyászoló az új élethelyzetéhez próbál alkalmazkodni, új szerepeket, feladatokat vállal, új identitást alakít ki.
A gyászoló folyamatosan ingázik e két pólus között:
hol mélyen megéli a fájdalmat, emlékezik, sír,
hol próbál új rutint kialakítani, megoldani hétköznapi feladatokat, visszatalálni az élet apró örömeihez.
Ez az oda-vissza mozgás nem hiba – éppen hogy a gyógyulás része. A veszteségfeldolgozás folyamata nem lineáris, hanem hullámzó: vannak mélypontok és kisebb fellélegzések is.
Veszteségorientált megküzdés – a fájdalommal való szembenézés
Ebben a szakaszban a gyászoló teljesen belemerülhet az elvesztett személy iránti fájdalomba és szeretetbe.
Felidézi a közös emlékeket, átérezheti a hiányt, a vágyakozást, a „mi lett volna, ha…” kérdéseit.
Ekkor a gyász súlya szinte elviselhetetlennek tűnhet. Sokszor ide tartozik az is, amikor a gyászoló a Kübler-Ross féle szakaszok valamelyikében – például haragban vagy depresszióban – időzik hosszabban.
Fontos tudni: a veszteségorientációban megélt fájdalom nem visszaesés, hanem a feldolgozás természetes része.
Helyreállításorientált megküzdés – az új élethez való alkalmazkodás
Ahogy a gyászoló belső erőt gyűjt, elkezdhet – akár óvatosan, akár bűntudattal – a jövő felé tekinteni. A helyreállításorientáció során az élet új feladatai kerülnek előtérbe:
- napi rutin visszaállítása,
- pénzügyek intézése,
- új szerepek vállalása (például özvegyként, szülőként egyedülállóként helytállni),
- új emberi kapcsolatok kialakítása.
Itt az a kérdés: hogyan tudok élni az elvesztett személy nélkül?
És még ha bűntudattal is társul, a mindennapi tevékenységekbe való visszatérés gyógyító erejű lehet.
Az érzelmek ebben az időszakban is hullámzanak: egy-egy sikerélmény (pl. „meg tudtam oldani egy problémát egyedül”) után ismét feltörhet a hiány fájdalma.
De minden kis lépés az újrateremtett élet felé vezet.
Hogyan támogathatjuk önmagunkat a gyász kettős folyamatában?
Az egyensúly megteremtése kulcsfontosságú.
Ha valaki kizárólag a veszteségorientációban marad, könnyen beleragadhat a depresszióba, elszigetelődésbe.
Ám ha kizárólag a helyreállításra koncentrál, a fel nem dolgozott gyász később törhet rá még fájdalmasabban.
A kettős folyamat modell abban segít, hogy megengedjük magunknak mindkét irányt:
– legyen helye a gyásznak, a sírásnak, a fájdalomnak,
– és ugyanúgy van helye az életnek, az újrakezdésnek, a reménynek is.
Ez a természetes áramlás hozza el idővel a belső békét.
Mikor érdemes szakembert felkeresni gyász esetén?
Mindenki saját, egyedi módján halad át a veszteségen. Vannak, akik gyorsabban képesek megküzdeni a fájdalmas szakaszokkal, míg másoknak több időre van szükségük. Ha nehéz egyensúlyt találni a veszteség és a helyreállítás között, érdemes támogatást kérned.
Ne maradj egyedül a fájdalmaddal.
Van remény. Van újrakezdés.
Ha úgy érzed, elakadtál és segítségre van szükséged, szeretettel várlak egy személyes beszélgetésre.
Bővebben is olvashatsz a Gyászportálon, ahol további hasznos információkat is találsz.
Felhasznált irodalom:
Csikós Ágnes dr., Menyhért Mónika, Radványi Ildikó dr., Busa Csilla: A gyász új perspektívái. Orvosi Hetilap, 2015, 156. évfolyam, 39. szám, 1569–1576. o.